A Facebook-on alakult egy közösség, Kreatív Kreálmányok néven. Csupa csupa alkotó hölgy, életteli, szépséges művekkel, termékekkel. Novemberben Szép Roni kitalált és megszervezett egy játékot, a jól ismert mikulás napi "húzogatós-ajándékozós" mintájára.
Aki szeretett volna a játékban részt venni, jelentkezett egy levélben a postacímével, és írhatott magáról pár sort, aztán Roni párokat sorsolt.
Én az alábbi leírást kaptam, ez alapján gondoltam ki és lelkesen készítettem el a meglepetés ajándékot: "Nagyon szeretem a lilát, a cicát és bármit, ami a karácsonnyal kapcsolatos."
A "párom" ezt a pár sort kapta: "Szeretem az egyszerű, letisztult formákat, de szeretem a belecsempészett rafináltságot, mindenben, ékszerben (kitűző, fülcsi, gyűrű), lakászdíszben, kiegészítőkben (táska, sapka, sál, kesztyű). Színeim (most lehet, hogy valakinek könnyű dolga lesz, de lehet az is hogy megnehezítem a dolgát): lila, szürke, natúr színek, fehér."
Jó kis muri volt készülni, izgalommal töltött el a tudat, hogy vajon én kitől fogok kapni, és mit, sőt alig vártam, hogy a többiek megmutassák a szívből született ajándékot.
Jó volt megtapasztalni, ahogy újra gyermekké válunk - nem láttam, de sejtem - hogy mindenki kipirult arccal bontogatta a személyre szabott küldeményt és felszabadultan örült, akár pár percre is, hogy aztán újult erővel élje tovább életét.
Az én új kincsem Dunaszegi Ildikó munkája. A tolltartót még aznap felavattam, s azóta is kis utazó "varródoboznak" használom. Pont belefér az ollóm, cérnák, tű, tömőanyag. A szaloncukrok itt lógnak az asztalom felett, gyönyörködöm bennük, jól megmosolyogtatnak, nap mint nap.
Feltétlenül el kell mondjam, hogy Ildikónak februárban lesz önálló foltvarrós kiállítása a székesfehérvári Városi Könyvtárban.
Aki szeretett volna a játékban részt venni, jelentkezett egy levélben a postacímével, és írhatott magáról pár sort, aztán Roni párokat sorsolt.
Én az alábbi leírást kaptam, ez alapján gondoltam ki és lelkesen készítettem el a meglepetés ajándékot: "Nagyon szeretem a lilát, a cicát és bármit, ami a karácsonnyal kapcsolatos."
A "párom" ezt a pár sort kapta: "Szeretem az egyszerű, letisztult formákat, de szeretem a belecsempészett rafináltságot, mindenben, ékszerben (kitűző, fülcsi, gyűrű), lakászdíszben, kiegészítőkben (táska, sapka, sál, kesztyű). Színeim (most lehet, hogy valakinek könnyű dolga lesz, de lehet az is hogy megnehezítem a dolgát): lila, szürke, natúr színek, fehér."
Jó kis muri volt készülni, izgalommal töltött el a tudat, hogy vajon én kitől fogok kapni, és mit, sőt alig vártam, hogy a többiek megmutassák a szívből született ajándékot.
Jó volt megtapasztalni, ahogy újra gyermekké válunk - nem láttam, de sejtem - hogy mindenki kipirult arccal bontogatta a személyre szabott küldeményt és felszabadultan örült, akár pár percre is, hogy aztán újult erővel élje tovább életét.
Az én új kincsem Dunaszegi Ildikó munkája. A tolltartót még aznap felavattam, s azóta is kis utazó "varródoboznak" használom. Pont belefér az ollóm, cérnák, tű, tömőanyag. A szaloncukrok itt lógnak az asztalom felett, gyönyörködöm bennük, jól megmosolyogtatnak, nap mint nap.
Feltétlenül el kell mondjam, hogy Ildikónak februárban lesz önálló foltvarrós kiállítása a székesfehérvári Városi Könyvtárban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése