Hancúr Kígyó (a Nagyi szerint bigyó) története 3.

A birodalmi rendfelelős berontott a szobába.

Kissé megtorpant az ajtóban, mert nem hitt a szemének, meg amúgy is földbe gyökerezett a lába.

Hatalmas rendetlenség uralta a szobát, a Kígyó kiterítve, 
laposan, szétcincálva feküdt a játékrétegek tetején.

Itt a vége! Meg kell javítanom Hancúr Kígyót.
Sajnos már nem lesz olyan hengeres, mint a boa a Mátra Múzeum pálmaházában.

Kap új ruhát és új feladatot.

 Anya tervezett, rajzolt, számolt, méricskélt.

A gyerekek is nagyon kíváncsiak lettek mi folyik az asztalnál.
Némán figyelték Anya minden egyes mozdulatát.

Nyugalom és harmónia költözött a birodalomra, olló csattogással meg varrógép berregéssel, és "Jaj! Vigyázz, nem látok!" "Hihihi, ez csikis!" felkiáltásokkal fűszerezve.
Az alkotás neszei... Ilyenkor minden nagyon jól van!
A Kígyóról lefejtették a foszladozó foltokat, kapott puha szivacsot, 
minipakkos textildarabból készült óriás zsebeket, 
a hasára meg tépőzárcsíkot, hogy tudjon mivel kapaszkodni a magasban.
A Kígyó felettébb jól érezte magát új bőrében, roppant kényelmes volt számára..., és a zsebek...,
a zsebekre volt a legbüszkébb.
Izgatottan várta új feladatát.
Anya az emeletes ágy oldalára függesztette és megmutatta a gyerekeknek, hogy a Kígyó
zsebeit jól meg lehet tömni játékokkal, plüssállatokkal, papír zsebkendővel.
Az addig játéktengerben úszó birodalom pillanatok alatt rendes, tiszta gyerekszobává változott.
Hancúr Kígyó csak úgy nyelte a bele pakolt tárgyakat, mint a pinty.
A gyerekek meg azt kiabálták: - No, most megkapod, ezt is kapd be, ezt is nyeld el!

Azóta is boldogan élnek a csermelybirodalomban kicsik és nagyok, no meg Hancúr Kígyó!